5-6 évente összegyűlik a családunk egy nagy közös fotózásra. Általában ennek helyszíne a kertünk szokott lenni. Itt gyűlünk össze a szülőkkel, gyerekekkel, nagynénikkel, nagybácsikkal, kutyákkal és macskákkal. A hangulat mindig fantasztikus. De a végeredmény, tehát a közös családi fotó, már nem annyira.
Elhatároztam, hogy idén más lesz. Profi fotóst és izgalmas külső környezetet keresek. Kitaláltam a helyszínt: egy reneszánsz konyha. Hogy ez honnan jött, magam sem tudom. Nem akartam, hogy a családi fotózás ötletek hiányában elmaradjon, ezért találtam ki ezt az első hallásra meghökkentő helyszínt. A konyhát ill. a hasát minden szűkebb és tágabb családtagom szereti, így joggal bíztam benne, hogy egy ilyen környezetben felszabadultan viselkednek majd.
Felvettem a kapcsolatot egy profi fotóssal, Szoboszlai Krisztivel. Elmondtam Neki, hogy egy családi lifestyle fotózást szeretnék megrendelni egy külső helyszínen, egy reneszánsz étteremben. Azonnal lelkesedett az ötletem miatt. Átbeszéltük a létszámot ill. a ruhákat és a fotózás tervezett hangulatát és időbeni hosszát is. Végül rátértünk a piszkos anyagiakra. Krisztinek un. csomagajánlatai vannak. Ezek közül sikerült kiválasztanom egy kedvező árú és tartalmú csomagot. Sminkesre és egyéb helyszíni támogató személyzetre nem volt szükségünk.
Elérkezett a nagy nap. Természetesen előzetesen mindenkit megkértem, hogy alkalomhoz és helyszínhez illő ruhában jelenjen meg: a férfiak gyöngyhímzéses köpenyben vagy sárga és barna bársonyruhában, a hölgyek pedig cobollyal díszített brokátruhában. Szerencsére környezetvédők és lánglelkű vizuális forradalmárok nem voltak a közelünkben. Természetesen a ruhák megadták a hangulat alaphangját, melyet az ételek csak tovább fokoztak: előételnek mandulatejes rizskása, majd töltött-festett tyúkfi vagy őzcomb sütve és zárásképpen narancsos frangipane.
És természetesen a vacsora előtt, közben és után kattogott a fotómasina Kriszti kezében. Nagyon profi gépei és teleobjektívei voltak. Időnként instruált egy-két beállítást is, de alapvetően hagyta, hogy az élet írja a készülő képek forgatókönyvét. Egy biztos: a hangulatra nem volt panasz, senkit sem feszélyezett a fotós jelenléte.
A vacsorát követően megkaptam Krisztitől az általa kiválasztott képek nyers példányait. Előre jelezte, hogy ezeken még utómunkálatai vannak, de már így is kifejezetten izgalmasak voltak a fotók. Pár nappal később megkaptam a retusált képeket és nagyot néztem. Életre kelt a helyszín, szinte megmozdult a tyúkfi és az őz, lemászott a képről a frangipane. És természetesen életre kelt rajta az egész családunk. Egyszerre voltunk autentikusak és jó értelemben megmosolyogtatóak. Természetesen a közösségi média felületeken is taroltunk a képekkel.
Evés közben jön meg az étvágy. Olyannyira, hogy már a jövő évi családi fotózás ötletek terén sincs hiány: rokonaim jobbnál jobb javaslatokkal rukkolnak elő. Természetesen a helyszín még a jövő zenéje, de a fotós személye már biztos. Ez csak Szoboszlai Kriszti lehet.