Rajongok a nagymamám főztjéért, szerintem ő főz a világon a legjobban. Mondhat nekem bárki bármit, ő szívvel-lélekkel készít mindent, és ezt egy mesterszakács sem tudná leutánozni. Sajnos mióta elköltöztem otthonról, hetente csak egy-két alkalommal élvezhetem a hazai ízeket, de mindig megéri hazamenni. Mivel mostanában ritkán voltam otthon, a nagymamám a kedvencemet tervezte ebédre, hogy meglepjen vele. A hortobágyi húsos palacsintánál én nem ismerek finomabb étket, ráadásul ez egy kettő az egyben fogás, mert a kimaradt palacsintákat csak meg kell kenni lekvárral vagy túróval, esetleg megszórni kakaóval és kész is a desszert.
A laptop semmi életjelet nem ad
Egyik hétvégén éppen a palacsintákat sütöttük az ebédhez a nagymamámmal, amikor rákérdeztem, hogy látta-e az emailt, amit még kedden küldtem neki. Restelkedve bevallotta, hogy nem tudta megnézni, mert nem tudja bekapcsolni a laptopját. Ez nagyon meglepett, mert az én régi laptopomat kapta meg, hogy ne csak telefonon tudjunk kapcsolatot tartani, hanem az interneten keresztül is, ha már okostelefont nem akar használni; de eddig semmi probléma nem merült fel a laptoppal kapcsolatban. Azonnal meg akartam nézni, hogy miért nem kapcsol be, mert olyan nincs, biztos csak nincsen feltöltve. Nagymamám azonban leintett, hogy előbb fejezzük be a sütést-főzést, majd ebéd után megnézem, hiszen már itt vagyok, akár el is tudom mesélni, mi volt az email tartalma. Ezen jót mosolyogtam, de akkor is zavart, hogy nem szólt. Ezt meg is mondtam neki, mire – jogosan – megkaptam tőle, hogy így is alig érek rá, pihenni sem pihenek eleget, nem akart még ő is ezzel zavarni. Hát ilyen az én nagymamám. Nem hagytam annyiban, mert akkor legalább apának szólhatott volna, de erre csak legyintett, hogy neki már szólt, de nem történt semmi, biztos elfelejtette.
Megvan a megfelelő szervíz
Ebéd után kivettem a csipketerítő alól a laptopot (nagymamám minden vízszintes felületre horgolt csipketerítőt rak) és én is megpróbáltam bekapcsolni, de tényleg nem történt semmi. Próbálkoztam a töltővel, a gomb nyomogatásával, de semmi nem segített rajta. Először csináld magad videókat kerestem, mondván, hogy ugyan már, nem lehet ez olyan bonyolult, én is meg tudom javítani, de hamar be kellett látnom, hogy egy laptop szétszerelése és megjavítása bizony túlmutat az én képességeimen. Úgyhogy inkább kerestem egy laptop szervízt. Nagymamám ott ült mellettem és azonnal rá is kérdezett, hogy miért nem viszem a szomszéd utcába, ott van egy számítógép üzlet. Türelmesen elmagyaráztam neki, hogy ez bizony több okból kifolyólag sem a legjobb ötlet, ugyanis, hétvége van, valószínűleg zárva van az az üzlet, de még ha nyitva is lenne, nem hiszem, hogy foglalkoznak laptop javítással. Szegény nagymamám ott is hagyott, hogy ő csak segíteni akart, de minek szólt bele, majd én megoldom. Hát igen, kettőnk közül ő tud istenien főzni, de én vagyok jártasabb a műszaki cikkeket illetően. Találtam is egy laptop szervízt, ahonnan még futár is kijön, hogy elvigye javításra a laptopot. A probléma lehetséges okait feltáró leírást és a képeket elnézegetve egyre merészebbnek tűnt a gondolatom, hogy majd én megjavítom otthon a laptopot. Bízzuk inkább hozzáértő szakértőkre, akik a feltüntetett árak alapján jutányos áron leküzdik a problémát.
Kis késéssel, de én is befutok, nem csak a futár
Felvettem velük a kapcsolatot és vártuk a hétfőt. Mivel nekem dolgozni kellett mennem, először a nagymamám lelkére kötöttem, hogy hívjon fel, ha értesítették a futár érkezéséről, de aztán jobbnak láttam a saját elérhetőségeimet megadni. Úgyhogy hétfőn, amint megérkezett az értesítés a futár várható érkezéséről, már indultam is a nagymamámhoz. Illetve indultam volna, ha a főnököm pont nem akkor talál meg egy új, szuperfontos, határidős projekttel. Amit ő akart elmagyarázni nekem. Jó részletesen. És hosszan. Azt hittem, már sosem szabadulok, de ekkor szerencsére megtalálta a titkárnője, hogy megérkezett a tárgyalópartnere, így elsietett. Én pedig mehettem végre a nagymamámhoz, de volt egy olyan gyanúm, hogy a futár előbb ért oda. És igen, lottóznom kellene, mert érkezésemkor a következő látvány fogadott: szerencsétlen fiatal futár srác a nagyanyám asztalánál ül, előtte egy tányér palacsinta, miközben a nagymamám és a szomszéd néni faggatják, hogy hogyan tudják megjavítani a laptopot, hiszen szét sem lehet szerelni és biztosan nagyon bonyolult szerkezet.
Még egy javítás esedékes?
Érkezésemet látható megkönnyebbüléssel fogadta a futár, aki sietősen távozott is, miután odaadtam neki a laptopot és kitöltöttük a szükséges papírokat. Ellenben nagyanyám és a szomszéd néni nem siettek sehova, engem is marasztalni akartak ebédre. Sajnos nem élhettem az ajánlattal, mert kapok a fejemre, ha a főnököm megneszeli, hogy én munkaidőben a nagymamámnál ebédelek… De azért a gyorsan összerakott csomagot elfogadtam, majd a munkahelyemen megeszem. Ahogy visszaértem, bekapcsoltam a saját laptopomat, hogy folytassam a munkát, de az enyém sem kapcsolt be. Nagyon megijedtem, hogy jellemző, pont most ment el a futár, erre most kell elromoljon az enyém is… Megpróbáltam töltőre rakni és szerencsére kiderült, hogy az enyémnek nem volt semmi problémája, pusztán lemerült; a reggeli és délelőtti sietségben elfelejtettem feltölteni.
A tökéletesen funkcionáló végeredmény
Egészen el is felejtkeztem a laptopról a következő néhány napban, annyira beletemettem magam a munkába. Egyszer csak megjött az értesítés, hogy kész is van a laptop és megint nem kell bemennünk a boltba, házhoz szállítja a futár. Ezalkalommal szerencsém volt a munkahelyen, senki nem állta utamat, amikor a nagymamámhoz indultam. A futár (ezúttal egy másik fiú, talán az elődje nem akart még egyszer visszajönni a nagyanyámhoz) készségesen átnyújtotta a megjavított laptopot, kitöltöttük a szükséges papírokat és már ott sem volt. Nagyon kíváncsian vártam, hogy sikerült-e tökéletesen megjavítani a problémát – talán én is kételkedtem benne egy kicsit, hogy egy ennyire pici és szofisztikált szerkezetet lehet javítani. A bekapcsolással minden zökkenőmentesen ment, úgy funkcionált a laptop, mint új korában. Büszkén átnyújtottam a nagymamámnak, akinek első dolga volt megnézni az e-mailemet. Kicsit még ottmaradtam vele, hátha mégis hirtelen kikapcsol a gép és megint hívni kell a szervízt, de szerencsére semmi ilyesmi nem történt. Megnyugodva visszamentem dolgozni és örömmel konstatáltam, hogy az én laptopomnak tényleg csak a töltöttséggel adódtak problémái, a működéssel nem.
Nagy szerencsénk volt, hogy ilyen lelkiismeretes laptop szervízt találtunk. Még a boltig sem kellett elmennünk, házhoz jött a futár, mindkét alkalommal. Nagy segítség volt ez nekünk, és nem utolsó sorban nagy kényelem. Hiába ezermester az ember, van, amit nem tud otthon megjavítani. Ezeket a dolgokat kell inkább szakemberekre bízni.