Az étterem legfontosabb része: egy szép nagy raktár

És mi a legfontosabb a raktárban? Nagy teherbírásbú polc rendszer!

Nem viccelek, ha saját éttermem lenne, a legnagyobb gondot nem is a belső térre fordítanám. Jó, talán az lenne a legfontosabb, de a második mindenképpen a raktár. Az étel hihetetlen mennyiségben kell hogy rendelkezésre álljon mindig frissen és mindig gyorsan elérhető helyen. Ezt nagyon nehéz jól kialakítani és menedzselni.

Egész nyáron egy étteremben dolgoztam. Diákmeló volt, mosogattam. Nem egy álom, de nagyon sok érdekes tapasztalatot ad és azt mindenképpen megtanultam egy életre, hogy soha, de soha nem lesz egy rossz szavam se olyannak, aki vendéglátásban dolgozik, mert már tudom, milyen kemény meló. Az étteremnek nagyon nagy volt a forgalma és nekem ha éppen már betettem minden edényt a mosogatóba, akkor amíg a gép dolgozott sokszor kellett felhoznom a raktárból hozzávalókat. Az a raktár viszont maga volt a rémálom. Nem volt koszos, vagy ilyesmi, nem higiéniai problémára kell gondolni. Azzal szerencsére soha nem volt baj. Ellenben az elrendezés az nem volt túl praktikus. Elméletben a hozzávalók tematikusan voltak elrendezve, de a helyhiány miatt sokszor a dolgok egyszerűen csak oda kerültek, ahol maradt nekik hely, nem oda, ahová tényleg valók lettek volna. Így sok időt vett el, hogy valamit megtaláljak, amit kértek tőlem a szakácsok. Teljesen új polcokat kellett volna oda vinni. Az is probléma volt, hogy az ottani polcok nem voltak elég nagy teherbírásúak. Volt, amelyik egy nagyobb liszt vagy cukorszállítmány alatt simán leszakadt. A súlyosabb dolgokat a földre kellett rakni, ahol a végére már nem nagyon volt hely, mert a polcok egyre csak fogyatkoztak. Már eljöttem onnan, de az utolsó heteimben kezdtek alakítani valamennyit a raktár helységen. A régi polcokat kidobták és új, nagy teherbírású polcokat tettek a helyükre. A http://www.rackinglog.hu/- ról rendelte őket az üzletvezető. Láttam, amikor behozzák őket és összeszerelik. Sokkal jobban el lehetett utána férni, a helyet sokkal gazdaságosabban ki tudtuk használni és több hely volt keresni. Amikor újrapolcozták a helyet, újra rendezték azt is, hogy minek hol legyen a helye. A rendszerezésben nekem is segítenem kellett. Óriási munka volt. Nekem szerencsére nem kellett olyan sokat cipekednem, mivel hogy néhány ott tárolt élelmiszer csomag nehezebb, mint én magam, az adminisztrációval viszont volt jó pár dolgom. Nekem kellett például felcímkéznem az új polcokat, hogy innentől kezdve mindenkinek egyértelmű legyen, hogy mi hova való és ne legyen belőle kavarodás. Ehhez nekem kellett eldöntenem, hogy minek hol legyen a helye. Azt gondolta a vezetőség, hogy én majd tudom, hogy általában melyik élelmiszerből mennyi szokott lenni raktáron és ez alapján el tudom dönteni, hogy annak mennyi helyet kell a polcokon szabadon hagyni. Nem volt egyszerű művelet, de a sok tetriszezés megtette a hatását és végül sikerült egy nagyjából optimális helyzetet kialakítani. Azt hiszem, a tökéletesen optimális ebben az esetben nem is létezik, úgyhogy ezzel meg is elégszem.

nagy teherbírású polc

Nagyon sajnálom, hogy pont az új, nagy teherbírású polcok megrendelése után nem sokkal jöttem el, mert elképesztően megkönnyítették a munkát. Nem is gondolná senki, mennyivel egyszerűbb volt azután az élet. Ha kellett valami csak leszaladtam és már hoztam is. Korábban mindennek elhordtak a szakácsok és a konyhai kisegítők is, hogy milyen lassan hozom, mire fölérek, a többi hozzávaló ki is hűl. Nem vették figyelembe, hogy egy egész túlzsúfolt raktárat kellett korábban centinként átkutatnom, hogy megtaláljam, amit keresek. Ha ez magában nem lett volna elég, mindennek tetejébe még ki is kellett valahogy szabadítanom a helyéről, mert előfordult az is, hogy olyan sok mindent kellett bezsúfolni kis helyre és kevés polcra, hogy egyes, frissebben érkezett dolgokat más termékek elé raktak egy polcon, de nem írták oda, hogy aki esetleg azt a régebben ott kuksoló hozzávalót keresi, az legyen szíves tekintsen a másik mögé, hogy megtalálja. Így tengettük napjainkat akkoriban kellemes 12 órás műszakokban, hétvégén is. Sőt, hétvégén még keményebben.

Azt még mindenképpen elmesélem, hogy mi volt az utolsó csepp, mielőtt mát muszáj volt megrendelni az új nagy teherbírású raklapos polcokat. Mivel azt azért tudni kell, hogy réges régen tudta már a vezetőség, hogy a raktár ramaty állapotban van, de természetesen cselekedni csak akkor szokott mindenki, amikor már nagyon muszáj. Tehát történt egyszer, egy szokásos szombat estén, amikor annyian vannak, hogy megszámlálni sem lehet, amikor egész álló nap annyi ideig sem ültünk le, hogy egy rendes ebédet elfogyasszunk, hogy a zárórakor pontban besétált az ajtón egy 12 fős társaság. Szavakkal nehéz leírni, hogy milyen átütő düh és ellenállás fogadta a konyhai személyzet részéről a hírhozó pincért. Ő egyébként azt mondta, hogy elsőre el akarták küldeni a társaságot, de föntről a vezetőség utasította őket, hogy őket még ki kell szolgálni. Ebben a lelki állapotban az egyik szakács lement a raktárba és akkorát zúzott az egyik polcra, hogy az apró darabokra törött szét és lerántott magával egy csomó dolgot. Az az egy szerencséje volt, hogy azon a polcon nagy műanyag ballonokban olajat tároltunk, aminek ettől a kis zuhanástól semmi baja nem lett, de az amúgy is már megviselt, kicsit kopott, kicsit korhadt régi fa polc simán leszakadt. Ezzel már nem tudták tovább halogatni a polcok cseréjét. Tulajdonképpen Gabi, az említett szakács nagyon jót tett ezzel az egész étteremben dolgozó csapatnak. Azt hozzá kell tennem, hogy ő egyébként nagyon rendes és jóindulatú, csak azért egy nehéz műszak után könnyen elszakad nála a cérna, mint ahogyan gondolom a legtöbb embernél elszakadna ilyen esetben. A lényeg, hogy az új polcok már bírják a strapát, azokat Gabi sem tudná olyan egyszerűen szét karatézni, mint a régit. Kapta is az ívet ezek után rendesen. Nem elég, hogy egy csomó pénzt levontak a fizetéséből, még a kollégák is karate kölyöknek hívják azóta. Mondjuk azt nem tartom korrektnek, hogy most a nagy teherbírású polcok árának egy részét Gabi kell hogy kifizesse, holott ezeknek a polcoknak a megrendelése már ezer éve tervben volt, Gabi csak rásegített egy kicsit a kis manőverével. Tehát ezt az összeget így is.úgy is ki kellett volna csengetnie az étterem vezetésének, de így spórolnak rajta egy kicsit a hirtelen haragú szakácsunk rovására. Nehéz megmondani, mi lett volna morálisan a legmegfelelőbb döntés. Mert azt persze aláírom, hogy az ő reakciója sem volt megfelelő, de könyörgöm, annak a társaságnak a beengedése alsó hangon 2 plusz órát jelentett aznapra az amúgy is 12 órás műszak mellé ajándékba.