Ahogy már említettem, nem vagyok egy nagy konyhatündér, de a hétvégén be kellett állnom a konyhába. Egy jó barátnőm jött hozzám vacsorára és jött vele az anyukája is. Amíg iskolások voltunk, sokat voltunk náluk délutánonként és az anyukája mindig isteni finom uzsonnát készített nekünk, úgyhogy nem akartam szégyenben maradni. Könnyű vacsorát terveztem, de azért kellett vele pepecselni rendesen. Desszertnek többféle süteményt is csináltam; sütni sokkal jobban szeretek, mint főzni, így azt nem éreztem megterhelőnek. Még szerencse, hogy időben elkezdtem az előkészületeket, mert az egyik csomag túró romlott volt és a pitetészta begyúrásakor derült ki, hogy elfelejtettem vaníliás cukrot venni. Gyorsan leszaladtam a boltba, bevásároltam a hiányzó hozzávalókat és visszatértem a konyhába.
A megbeszélt időponthoz képest fél órát késtek a vendégeim, mert a barátnőm nem tudott időben elszabadulni a munkából, aztán pedig feltorlódott a forgalom a városban. Hogy őszinte legyek, nem bántam a késésüket, így legalább volt időm befejezni a vaníliasodót a pite mellé. Nagyon kellemesen telt a vacsora, jót beszélgettünk, elmeséltem, mi történt velem mostanában és informálódtam a barátnőm életét illetően is. Ahogy régen, most is örömmel hallgattam mókás történeteket a barátnőm anyukájának mindennapjaiból, ő ugyanis egy iskola menzáján dolgozik. Egészen pontosan nem az iskolában, hanem egy központi helyen, ahol egyszerre több iskolára és óvodára főznek. Mindig történik valami náluk, vagy keveset hoznak valamilyen hozzávalóból, vagy éppen nagyon sokat. De volt már példa arra is, hogy rántott sajtot kellett sütniük, de nem kaptak sajtot hozzá. Mindig csodáltam barátnőm anyukájának a talpraesettségét és optimizmusát, hogy mindig minden helyzetben nyugodt tudott maradni és a dolgok jó oldalát nézni. Sajnos ez rám nem mindig jellemző.
A menza mindennapjairól szóló tudósítások mellett megtudtam azt is, hogy korszerűsíteni akarják az épületet és napelemes rendszerrel akarják felszerelni, hogy az áramigényét ilyen környezetkímélő módon biztosítsák. Napelem egy menzán? Érdekes megoldásnak tűnt, de tetszett az ötlet. Tovább beszélgettünk erről az újításról és egyértelművé vált számomra, hogy sokkal gazdaságosabb hosszútávon a napelemes megoldás, mint az áramszolgáltatónak fizetni. A rengeteg konyhai gép és eszköz igencsak sok áramot fogyaszt az egész napos főzés során, így biztosan hamar meg fog térülni a napelemek ára. Ezen kívül még pályázatokat is írnak ki mindig, így nem a teljes összeget kell állnia a vevőnek. Elcsodálkoztam rajta, hogy milyen széles a napelem felhasználók köre, hiszen már nem csak családi házakra telepítik őket, sőt. Kis kutatómunkával kiderítettem, hogy a már egy önkormányzat és egy acélipari üzem is élt ezzel a megoldással, méghozzá nagyon sikeresen.
Ahogy a barátnőm anyukája mondta, még csak a tervezés fázisában tart a dolog, de biztos benne, hogy hamarosan a tettek mezejére lépnek. Kíváncsian várom, hogy milyen lesz a környezetbarát menza. Nagyon szimpatikus hozzáállás, hogy nem csak a menüsoron változtattak, hogy egészségesebb és táplálóbb legyen, hanem a menza működését is zöldebbé teszik.